23 hozzászólás a témában

[kissfish]

Esetleg a Dunamaratonra nem hozza valaki a családot ??? Össze lehetne ereszteni a szurkolótábort [nõk, gyerekek] ;D

fish

[Turbo_G.Pityu]

"Folyamatos üzemben " dolgozom, de. du, szabadnap, de. du. éjszaka szn. szn. forgóban, a gyerekekkel pedig igyexem heti 3* edzeni. Saját edzésekre sajnos nem nagyon marad idõm, csak a munkába járás.

Üdv:G.Pityu

[nkarcsik]

G.Pityu! Te csak bejársz a munkahelyre zuhanyozni és már indulsz is vissza, hogy ezekre mind van idõdd? ;D

[Turbo_G.Pityu]

Hát mi is tekerünk , Gergö U9-ben, Dávid U13-ban versenyeznek, én meg maszter kategóriában bénázgatok. (Hogy ki volt az a lángész aki ezt masztert kitalálta...)Szívem csücske, életem párja meg fuvaroz minket versenyrõl-versenyre.Melóba ha lehet bringával megyek, 30km oda 30 vissza, bent zuhany,váltóruha. Otthon a két gyerek azon veszekszik, kivel menjek elõször edzeni. Aztán egy kis mosogatás, bevásárlás, porszívozás , persze csak bicikliszerelés után ! Hál Istennek nálunk nagyon jól mûxik a biciklisélet, csak én vagyok egyre fáradtabb.

Üdv:G.Pityu

[kissfish]

Lcs: Ha lenne zuhanyzó a munkahelyemen, akkor egy pecig sem gondolkodnék a bringás bejáráson ;D
Egyébként egyet értek a véleményeddel ...

[lcs]

Hali

Nekem három lánygyermek adatott meg (eddig). Feleség nálam sem örül a tekeréseknek, bár mostanában pozitív változásokat tapasztalok.
Szóval:
1. Ha már úgy ismere meg, mint õrültet, aki él-hal a mozgásért, akkor könnyebb dolgod van késõbb.
2. Azt gondolom (sajnos a nõi lélek másképp mûködik), hoyg ennyi privát szféra mindenkinek jár- Te is add meg a párodnak a sajátját (ha igényli)
3. Érdemes engesztelni, kárpótolni, kompenzálni
4. Meg kell értetni, hogy ez alapvetõ rekreációs tevékenység, ami nélkül sokkkal rosszabbul éreznéd magad, ami ugye egy idõ után rá is visszahat.
5. nyilván a bevonás a leghatásosabb, de az arányokat nagyon el kell találni! - ez igaz a gyerekekre is. Én a legkisebbet sokszor viszem el kirándulni, állatokat nézni (távcsövezés), városba,stb. ilyenkor feleség mentesül a gyereknevelés fáradalmaitól.
6. maratonok: kimozdulás otthonról, tudnak várni a befutónál, lehet büszkének lenni apucira
7. Ami fontos: ha érzi azt a szerelmed, hogy mennyi energiát nyersz, és mennyi stressztõl szabadulsz, még majdhogynem irigyelni is fog.
8. Érdemes a bicozás utáni együttléteket (nem azt a fajtát ) intenzívebbé tenni.
9. Biztasd, legyen neki is valami privát dilije
10. Tandem
11. Mi az, hogy nem lehet bicajon munkába járni? Én elitgimnáziumban tanítok, télen megérkezem, leállítom a lovamat a gimi udvarán, leverem magamról a rámesett 5 centi havat, és megyek be.

hát ennyit röptében

[jenõ]

Azt hiszem ez egy elég általános probléma, hiszen elég annyi, hogy olyan hobbyd legyen, amibe a párodat nem tudod bevonni - és máris úgy érzi magát, mintha lenne egy kis külön világod, amibõl õt kirekesztetted.

Ha megpróbálod õt bevonni - akár élménymeséléssel, akár tényleges közös élménygyûjtéssel, akkor szerintem csökkenhet ez a "ki vagyok belõle zárva" érzés.
Lehet, hogy elõször tiltakozik/húzódozik, azért szerintem érdemes próbálkozni, mert sokan túl kishitûek, vagy el sem tudják képzelni, hogy ezt õk is élvezhtnék.

Viszont ha már vért izzadsz és még úgy sem sikerül bevonni a társadat vagy elfogadtatni a szenvedélyedet - szerintem édemes elgondolkodni, hogy a megfelelõ ember mellett tölöt-e az idõdet.....

Na, ez jó szárazra sikerált....

[lensver]

Fiúk, azt hiszem ezt a topikot minden barátnônek/feleségnek meg kéne mutatnotok, hogy elolvassák, és tisztában legyenek a dolgok súlyosságával, fontosságával.

[ultio]

Van még egy megoldás. Azoknak, akik bátrak és nincs családjuk, csak "barátnõjük".
A megoldás, le kell cserélni a nõt ;D, és a következõnek már kész tényként beadni, hogy te bicajozol. Én is így tettem. Az elõzõ barátnõm, (pedig amikor megismerkedtem vele, világosan a tudomására hoztam, hogy hetente 3-szor járok 70-80 percre konditerembe, és ekkor még nem bicajoztam) állandóan nyivákolt, hogy a kondizás fontosabb, mint õ, meg hogy azt az idõt vele is tölthetném. Na vége is lett a kapcsolatnak, persze nemcsak emiatt.
A mostani barátnõmmel mikor összejöttem, tudta, hogy rendszeresen járok kondizni, meg a bicajozást is szeretem. Ezzel tisztában volt, és úgy fogadott el, ahogy vagyok. Most is, hetente 3-szor konditerem, bicaj meg amikor idõm van rá. Szóval szerintem össze lehet kapcsolnia a kettõt, csak nekünk férfiaknak határozottnak kell lenni. Ha én el akarok menni bicajozni, edzeni, elmegyek. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet meggyõzni az ellenkezõjérõl, mert ilyen is van sokszor, de nem olyan hülye dumával, hogy elég abból kevesebb is, meg akkor õ egyedül lesz. Az a véleményem, hogy ennyi önállóság és függetlenség kell az embernek. Egy egészséges felnõtt ember el tudja magát foglalni akkor is, ha a párja nincs vele. Sõt! Ha szereti, akkor még örül is neki, hogy jól érzi magát élete párja. Na az én barátnõm ilyen. Persze ehhez neki is partnernek kell lenni, de nekünk is határozottnak. Ennyit akartam mondani.

[Paraferee]

;D szasz'...

ugye?
a novemberi Paratúrhán pölö így voltam...
már mint zasszonyt összehoztam barátosnõjével, és elküldtem õket sétálni Kékesnek... Mire vissazértünk, Õk is... 8)

Mostani túrára kábé annyi esélyt látok elcsalni, mint macskának egy autópályán épségben átjutni a túloldalra :-\ (szüleim jönnek fel látogatóba, és hát "pakolni-takarítani kell, nem tudtad??" ;D )

De majd legközelebbire megkéne próbálni...
Pölö TiszaMaraton?

Üdv, PéeF

[kissfish]

Sajnos nálam a munkába járás bringával nem nagyon játszik [bankban dolgozom] ;D

A gyerekeket se nagyon tudom még magammal vinni [1 és 4 évesek] , a nagy is csak most tanulgat tekerni, de nem mutat túl nagy érdeklõdést :-\

A para féle ötlet nem tûnik rossznak, miszerint amíg mi tekerünk a csajok el lennének együtt - sõt szerintem ez nem csak versenyekkor lehet megoldás, hanem egy sima 7végi tekerés alkalmával is ;D Meg kéne próbázni ...

üdv

fish

[rix]

Sziasztok!

Én 17 éves koromig hosszútáv futással harcoltam és persze ha volt idõ, ment a bicaj. Miután kiöregedtem, maradt a konditerem. Így ismertem meg feleségemet, úgyhogy lehet hogy nálunk a mozgásra szánt idõ a kezdetektõl fogva elfogadott.
18 év kondizás után lett ismét igenyem az aerob mozgásra és határoztam el idén, hogy újból guruljon a keró.
Nálunk feleségem is jár mozogni, de ettõl még én is éreztem hogy meg kell találni az egyensúlyt, hiszen bele lehet szerelmesedni a gyönyörû erdei ösvényekbe, a terep szépségébe. Egészen mániákusan.
Természetesen a kölcsönös megértés a lényeg, hiszen Õ érzi, hogy ettõl én felszabadultabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Én pedig igyexem úgy intézni, hogy lehetõleg akkor menjek tekerni amikor neki egyéb programja van és persze fontosnak tartom, hogy rendszeresen közös családi programot találjunk.
Bár keró szempontból szerencsés vagyok mert körülöttünk mindenütt erdõ és így alkalmanként 1-1,5 óra tökéletesen kielégítõ és számára is elfogadható.
Sajnos 3 hete szarrá törtem az alkaromat így most kis szünet, de már nagyon várom hogy nyeregbe ülhessek. (Amiért külön köszönet páromnak, hogy annak ellenére hogy bringa volt az ok és mondható hogy én hibáztam, mégsem tett szemrehányást, nem tüzelte el a bringát.)
A kényszerpihenõt azért is sajnálom mert kislányommal most sikerült megszerettetni a bringázást, ezért most õt is büntetem picit.

Egyszóval a kölcsönös megértést tartom a megoldásnak.

Csákó

[Paraferee]

Szasz'...
látom általános a probléma1...
Egyébként egyre többször fordul meg a fejemben, hogy a kedveseket összekéne hozni, így bringás körökben, már cak azért is, mert ha megismernék egymást, akkor egy idõ után már az jelentené egy-egy maratonon a problémát, hogy amikor Te beérsz holtdfáradtan a célba, a viháncoló nõi közösséget nem tudnád szétrobbantani, hogy hazamehess végre pihenni ;D

de nem így lenne? valljátok be... ;D

Az a baj, részemrõl legalábbis, hogy nagyon nehéz az ádázul makacs nõvel véghez vinni, hogy LEGALÁBB EGYZSER JÖJJÖN EL A MARATONra... :-/

Hejj, hányszor de hányszor próbáltam már kicsalni, kivinni, kirabolni...izé...ELrabolni... hogy legalább ha már ott lenne, megismerkedne a többiekkel... de még nem gyõztem e csatában...
ahogy lcs kollega is mondta, néha megáll a tudomány... és úgy vélem abban is igaza van, hogy irigyek...

Szóval ezért marad a dupla szervezés... Egyet magadnak, egyet Neki
Egyenlõre ez a leghatásosabb. 8)

Üdv, Para voltam

[lensver]

Hát ez rettenetesen nehéz kérdés!
Én megôrülnék ha legalább a szabadidômben nem tekernék.
Viszont attól is rosszul lennék, ha a férjem fogná magát és elmenne tekerni a hétvégén, én meg ottmaradnék egyedül.
Amig kicsi a gyerek, az problémásabb, de ismerek párokat, akik már ekkor is viszik ôt magukkal. Ahogy cseperedik azonban, úgy egyre több a lehetôség.
Az lenne persze a legjobb ha a feleség is rászokna a tekerésre, de nem ez a dolgok általános rendje, hanem az, hogy duzzogni kezdjen, elhagyatottnak és magányosnak érezze magát.

Mindenképpen kompromisszum szükséges. Mint Para már emlitette, programokat kell neki kitalálni, hogy ne érzékelje veszteségnek a férj eltünését. Ha sikerülne néha kivinni ôt 1-1 maratonra, akkor talán még jobban megértené, hogy miért is szeretjük annyira ezt a bicikizést. Hiszen egy jól megszervezett maraton hangulata magávalsodró. Ott a sok lelkes biciklis, csak úgy izzik az élet. Igy talán legközelebb könnyebb szivvel is fog elengedni minket.

[micike]

hát ehhez kell egy olyan megértö tündéri feleség mint az enyém. én minden vasárnap biciklizem és hétközben délután néha. most is lejöttek velem (van egy kisfiam) a szilvási maratonra. abszolút megértette hogy ez a hobbim szeretem csinálni és kész.

[legszebbcsavo]

Nálam hasonló a szitu, mint Paraferee-nél.
A gond az, hogy sok nõnél ilyenkor gyakori agymenés, hogy tagadják, de kicsit irigyek arra, hogy mi el tudjuk magunkat foglalni és tudjuk élvezni még az ilyen dolgokat.
Ilyenkor jön az, hogy nõjél már fel meg ilyen bevett marhaságok, napersze kocsiba ülni már mindjárt felnõttesebb :.
Tudom, hogy ez egy nagyon bonyolult problémakör, de Ti mit tesztek azért, hogy egy egy versenybõl, tekerésbõl ne kerekedjen égtelen perpatvar - sokkal nagyobb, mint amennyit az egész ér - mert nálam megállt a tudomány?

[Lovas_Gabi]

Nálam egy gyerkõc van és legalább olyan bicajmániás, mint az apja.

Fish!

Ez a reggel korán megyek, késõn jövök dolog nálam is játszik, de mivel saját magamnak osztom be az idõmet, igyekszek szakítani idõt a tekerésre.
1-2 óra intenzív tekerés már lehet jó, én így csinálom.
Sokszor elviszem a kissrácot is hajtani, igaz, csak rövid távot, de ilyenkor tapolván az erdõt nyüstölöm, Õ pedíg elvan a játszótéren.
A feleségem heti váltásban dolgozik délelõtt illetve délután, ezért a beosztás egy kicsit talán nehezebb, mint neked. Megoldottam, nincs semmi probléma.
Sõt vettem a feleségemnek is bicajt, sokszor együtt megyünk egy kicsit tekerni. Kezdi élvezni a dolgot.

[Paraferee]

Szas'

sem feleségem... sem gyermekeim... de kedvesemmel ugyan ilyen "problémáim" vannak...

Általában ezért nem tekerek annyit, így kis kompromisszummal mindkét rész "kielégített"... bár így is vannak surlódások...
ezért szoktam rá mostanában, hogy csinálok Neki programot arra az idõre... pölö rég látott barátosnéját összehozom vele... :

PéeF

[kissfish]

A feleségemnek az a fõ problémája, hogy miért hagyom ott õket még 7végén is a lakásban penészedni : Lehet, hogy egy olyan edzõpartnert kéne találnom , aki szintén evvel küzd és ki kéne vinni a családokat a zöldbe, mi meg mehetnénk közben tekerni ;D

[kissfish]

Természetesen az nem kérdés, hogy kölcsönös tolerancia kérdése a dolog legfõképp ;D De a helyzet az, hogy nem ritka, hogy reggel korán elmegyek dolgozni és csak késõ délután érek haza [6-7 óra felé]
Maradnak a 7végék mindenféle családi és egyéb programokra.